(kép forrása: Pixabay)

Gyakran találkozom azzal a jelenséggel, hogy a párok  panaszkodnak egymásra. Hosszasan ecsetelik, hogy mit nem szeretnek a másikban, mi nem tetszik benne, miben kellene változnia partnerüknek. Miben lehetne jobb a másik. Csendben bevallom, néha velem is megesik, hogy belelépek ebbe a csapdába. "Miért nem pakolsz be soha a mosogatógépbe?! Néha összeszedhetnéd Te a gyerek cuccait! Te is rá tudod adni a kabátot! Mindig én intézem a postát! Te állandóan csak a telefonodat nyomkodod! Miért vagy ilyen önző, lusta, figyelmetlen, érzéketlen?!" - és folytathatnám a sort. 

Érthető, hogy tanácsadásra éppen azért jönnek, hogy elmondják a problémáikat egymással és a kapcsolatukkal. És ez így van rendjén! Ilyenkor közös munkánk célja, hogy ebből a negatív állapotból kiemeljük Őket, a kapcsolatukat, megkeressük és felerősítsük azokat az értékeket, amikből építkezhetnek. 

A tapasztalatom azonban az, hogy a párok nem csak előttem, nekem fejtegetik hosszasan a párjuk vélt vagy valós hiányosságait, hanem otthon, maguk között is nagy százalékban ez a „beszédtémájuk”. A kifogásaikkal fordulnak egymás felé, illetve ha pontosan akarok fogalmazni, akkor valójában egymástól el. Sőt messzebbre megyek, szerintem sokaknak, amikor napközben a munkahelyükön bevillan egy kép a párjukról, akkor az egy vele kapcsolatos „probléma”. Ezek a gondolatok nem szeretetet és más pozitív érzéseket ébresztenek párjuk irányába. Arról nem is beszélve, hogy a negatív gondolatoknak, akárcsak a pozitívoknak teremtő ereje van, befolyásolják viselkedésünket, meghatározzák a párunkhoz való viszonyulásunkat. Vagyis, ha napközben a párunk hiányain, nekünk nem tetsző megnyilvánulásain "jár a fejünk", akkor nem túl esélyes, hogy munka után hazaérkezve egy szeretettel teli, vidám mosollyal, öleléssel, kedves szavakkal fogadjuk. Ami pedig a továbbiakra, az esténkre és hosszútávon a közös életünk alakulására is kihatással lesz. Gyakori ismétlődés esetén a pár tagjainak - sokszor úgy, hogy már észre sem veszik - az ellenséges, távolságtartó magatartás szokásukká válik és a kapcsolatot mérgezi. 

Amikor egy pár szeretné „megmenteni”, „javítani” a kapcsolatát, akkor is elsősorban azokról a kérdésekről beszélgetnek, csak abban várnak tanácsot, ami nem jó, ami nem működik, ami HIÁNY a másikban, a kapcsolatban. Azt is mondhatnám leegyszerűsítve, hogy „hiány-fókuszúan” szemlélődnek, gondolkodnak és éreznek.

Amikor felteszem a kérdést, hogy mi az ami jó a kapcsolatban, amit értékelsz a párodban, hirtelen zavar, meglepődés ül ki az arcukra és nehezen jön a válasz. Tényleg Neked mi az?

Sokkal előnyösebb lenne, ha a hiányokra fókuszáló beszélgetések, gondolkodás és az ebből táplálkozó érzések helyett/mellett összeszednék párunknak és kapcsolatuknak a pozitív vonásait, az ÉRTÉKEIT. Fókuszáljunk arra, amiben erő, érték rejlik, amiből tudunk építkezni, amit szeretünk a párunkban és a kapcsolatunkban!

Hogyan tehetjük meg ezt?

Fontos tisztában lennünk azzal, hogy mindig lesznek olyan kérdések, amikben nem fogunk egyetérteni. Lesz eltérő véleményünk, érzésünk. És nincs ezzel semmi gond! Ahogy Feldmár András fogalmaz: "a radikális másságnak az elfogadása, sőt élvezete a szeretet." Értsük meg, hogy vannak megváltoztathatatlan különbségek, melyekkel a legtöbb, amit tehetünk, hogy szeretettel elfogadjuk és tiszteletben tartjuk őket. Vannak olyan "gombok" rajtunk és a párunkon is, melyeket ha tudatosítunk, akkor békén hagyjuk és nem nyomkodjuk. Könnyebben megy az elfogadás, ha nyitottak vagyunk párunk felé és törekszünk empátiával  megérteni. Gyakran mélyen elrejtett sebek, félelemek, fájdalmak az okai annak, hogy párunkkal megoldhatatlan nézeteltéréseink vannak. Ha megismerjük párunknak ezeket a mély "mozgatórugóit", rálátunk a "sémáira" mindjárt sokkal emberibb és elfogadhatóbb lesz számunkra. Megértjük, hogy minden amit érez, tesz nem ellenünk irányul, nem rólunk szól. 

Az külön nagyszerű, ha a hétköznapok rohanásában is igyekszünk egy-egy pillanatra megállni és valami olyasmire gondolni, ami tetszik a párunkban, aminek örülünk. Ha pedig ezt meg is tudjuk őszintén osztani kedvesünkkel, akkor az nagyon szuper és izgalmas változásokat hozhat a hozzáállásában. Átszínezzük kapcsolatunk hangulatát derűsre, pozitív érzésekkel töltjük fel.

Időnként nosztalgiázzunk! Elevenítsük fel kapcsolatunk kezdetét,  hogy mi tetszett meg a másikban. Idézzük fel a kezdeti örömteli, "lila ködös"  pillanatokat.

Vegyük számba, hogy mi az amit kapunk tőle, amiért hálásak vagyunk neki. Próbáljunk felidézni apró hétköznapi dolgokat, melyek részéről csak "kisebb" erőfeszítést igényelnek, de tudjuk, hogy értünk teszi, nekünk akar vele örömet szerezni vagy könnyíteni az életünkön. Például: elvisz a munkába, vagy értünk jön, beugrik kenyérért hazafele és nekünk már nem kell, megtankolja az autónkat, esetleg lemosatja, meleg kávéval ébreszt, stb. Szóval egészen apró dolgok is lehetnek, ami örömet okoz és a rájuk hangolódás pozitív alaphangulatot teremt a kapcsolatunkban.

Mindez azért nagyon fontos, mert egy érték-fókuszú, tudatos pár esetében sokkal könnyebb a nézeteltérések kezelése. Hisz nekik a nehéz napokon van egy olyan erőforrásuk, amiből meríthetnek. A problémamegoldás pozitív légkörben sokkal rugalmasabban és konstruktívabban zajlik, mint egy lövészárkokkal megtűzdelt csatatéren, ahol mindenki a biztonságáért, a maga igazáért küzd, ahol beindul a hibáztatás, a felelős és bűnös keresés!

Vegyük észre a jót a másikban, fókuszáljunk erre, mondjuk el neki, dicsérjük meg, adjunk hálát és pozitív megerősítést! A tudatosan értékekre fókuszáló párok képesek harmonikus és kiegyensúlyozott légkört teremteni, melyben sokkal könnyebb szembenézni a megpróbáltatásokkal!