(kép forrása: Pixabay)

A menekülési útvonal fogalmával és párkapcsolaton belüli értelmezésével Harville Hendrix neves családterapeuta egyik könyvében találkoztam először. Megtetszett a fogalom, mert egy, a párkapcsolatokban gyakran tapasztalható viselkedési formára ad magyarázatot.

Menekülési útvonalnak tekinthető minden olyan viselkedés, elfoglaltság, amelynek direkt vagy indirekt, tudatos vagy tudat alatti célja a párunkkal történő interakció kerülése. Minden, amit azért teszünk, hogy ne „kelljen” a párunkkal megélnünk az intimitást, elkerüljük a beszélgetést, az aktív figyelem adást, a testi érintést. Ezt a viselkedési formát különféle érzések motiválják, ilyenek lehetnek a félelem, a harag, a szorongás. 

Ha egy kapcsolatban ilyen kijáratokat alakítunk ki, akkor az konfliktusokhoz, eltávolodáshoz, elmagányosodáshoz, hűtlenséghez vezet, szépen lassan mérgezi a kapcsolatot. Ezért fontos, hogy idejében észre vegyük, hogy az adott magaratás valójában egy menekülési útvonal és felszámoljuk azt.

Fontos felismerni, hogy mi az oka annak, hogy menekülési útvonalat alakítunk ki, mert ebben rejlik a megszüntetésének kulcsa is!

Sokan azt hiszik a párjuk azért dolgozik olyan sokat, figyel kizárólag a gyerekekre, cseveg állandóan a telefonján, jár el minden hétvégén baráti programokra, készül a maratonra, mert Ő már nem is fontos neki, nem szereti Őt, kifelé kacsintgat a kapcsolatból. Persze előfordulhat, hogy ezek állnak a kijáratok kialakításának a hátterében, de sokkal gyakoribb, hogy valami egészen másról van szó. Nézzük!

A legnehezebben felszámolható kijáratok azok, amelyeket gyermekkorunkból hozunk magunkkal, múltbéli sérelmeinkből, hiányainkból táplálkoznak. Ezek létezéséről talán nem is tudunk, nem látjuk az ok-okozati összefüggést mintáink és jelenlegi viselkedésünk mögött. Például, valaki gyermekként nem kapott elegendő szeretetet, törődést, családjában kerülték a testi kontaktust, a szóbeli elismerést, érzelmi ridegségben nőtt fel, akkor neki felnőttként sem lesz könnyű fogadni és adni szeretetet, érzelmeket. Elképzelhető, hogy munkamániássá válik és feladataiba menekülve fogja kerülni a társával való intimitást, a közös vacsorák közben is e-mailokat kell olvasnia, folyton csörög a telefonja. Mély beszélgetések, testi kontaktus nem vagy nagyon ritkán tud létrejönni.

Az e féle magatartásokra jellemző, hogy még ha az illető nem is érzi jól magát velük, mégis automatikusan előveszi őket, mert számára ezek a megszokott, ismert és ezáltal biztonságos sémák. Gyermekkorában a szeretetéhsége enyhítésére ezeket a stratégiákat dolgozta ki. A változáshoz az első lépés a felismerés, a sebek, hiányok, minták és a jelenbéli viselkedés közötti összefüggés feltárása, részletes rálátás a mozgatórugókra. Ez azonban általában nehéz és fájdalmas feladat, ami szakember segítségét igényelheti. Nagyon fontos, hogy a párok megértéssel, tapintattal és nagyfokú elfogadással segítsék egymást ebben. Ha megértjük, hogy párunk hűvös, távolságtartó viselkedésének hátterében milyen mélyebb sérelmek és ezekből fakadó érzések állnak, sokkal elfogadhatóbb és végtelenül emberibb lesz párunk magatartása. Rájövünk, hogy ezzel nem minket akar bántani vagy "nem szeretni", hanem saját, ösztönös, rögzült védelmi reakcióit alkalmazza. 

Lehetséges, hogy a menekülési útvonalak kiépítésének hátterében egy elmérgesedett, kezeletlenül hagyott, lezáratlan konfliktus áll.  Összevesztek pár hete, kígyót-békát kiabáltak és egész kritika áradatot zúdítottak egymásra. A vitát azonban "kezeletlenül" hagyták, nem beszélték meg az okokat, miérteket, nem ismerték be felelősségüket és hibáikat, nem kértek elnézést bántásaikért. Nem ismerték fel, nem mondták el türelmesen egymásnak a mélyben munkáló, a veszekedést kirobbantó vágyaikat, szükségleteiket, a megoldás felé mutató, konkrét igényeiket. Sérelmeket hordoz az egyik, vagy mindkét fél, harag van a lelkükben. Fontos, hogy ezt időben felismerjük és kezeljük, mert hosszútávon a kapcsolatunk lehet az ára az elfekélyesedett konfliktusoknak. A konfliktus helyzet tisztázásában nagy segítségre lehetnek a magabiztos párkapcsolati kommunikáció és annak eszköztára.

Eltávolodásunk, érzelmi elhidegülésünk is vezethet ahhoz, hogy mindenféle mondva csinált okkal kerüljük partnerünk közelségét. Az eltávolodást okozhatja puszta figyelmetlenség, lehetséges, hogy egyszerűen „csak” mindenki belekényelmesedett a kapcsolatba, ami önjáróvá vált. Fontos azonban, hogy ha érzékeljük a kapcsolatunk kihűlését, akkor erős elszántsággal, következetes és tudatos gyakorlással, valamint odafigyeléssel a folyamatot megállíthatjuk és visszájára fordíthatjuk. Kapcsolatunkat újra romantizálhatjuk, amiben az apró lépéseknek, a "kicsinek" tűnő dolgoknak (dicséret, hála kifejezése, szeretetnyelvek gyakorlása és folytathatnám a sort) nagyobb szerepe van, mint gondolnánk. 

Kétségtelen, hogy az utóbbi két eset „megoldható” a pár erős elszántságával és kitartó gyakorlásával. Azonban ilyenkor is nagy segítség lehet egy szakember, aki objektív rálátásával, érzelmi „kívülállóságával” és gyakorlati ötletekkel aktív segítője lehet a menekülés útvonalak mielőbbi felszámolásának. Megéri, mert ezek megszüntetésével egy minőségileg magasabb szintre emelt meghitt párkapcsolatban lesz részünk!