Párkapcsolatunkat mérgező elvárások

 

people-2603521_340.jpg

(kép forrása: Pixabay) 

 

Sokak szerint a boldogság nem más, mint az életünkbe érkező dolgok fogadása elvárások nélkül, a jelen pillanatának értékelése és megélése feltételek nélkül. Párkapcsolatunkra lefordítva: szeretni elvárások és feltételek nélkül. Egyes buddhista gondolatok azt mondják: a feltételekhez, elvárásokhoz kötött szerelem kapni, a feltételek nélküli pedig adni vágyik. Szerintem van ráció a gondolatban! Sajnos nagyon nehéz ezt maradéktalanul megvalósítani az életünkben.

 

A realitás sokkal inkább az, hogy ki több, ki kevesebb elvárással éli az életét. Kapcsolatainkba is elvárások egész sorával érkezünk. Elvárásokat támasztunk önmagunk, a párunk és a kapcsolatunk felé! Hozzuk ezeket gyerekkorunkból, a szüleinktől, a szomszédainktól, a barátainktól, a korábbi párkapcsolatainkból, de meríthetjük az éppen aktuális társadalmi trendekből, környezetünk szokásaiból. Szóval széles a paletta!

 

Gyakori, hogy elvárásainkat szép csomagba tesszük, „szebb” nevet adunk nekik. A párunk irányába jelzett, kimondott vagy kimondatlan igénynek, vágynak, kérésnek, várakozásnak nevezzük.

 

Mit tekintünk elvárásnak?

 

Az értelmező szótár szerint az elvárás:

  1. Feltételezett jövő; elképzelés az események kívánt alakulásáról, ami ténylegesen megvalósulva örömet, sikert okoz, elmaradva pedig veszteségérzést.

  2. Biztosnak tekintett igény, amelyre úgy számít az illető, mintha természetes, magától értődő lenne.

  3. Megkövetelt viselkedés, amelynek a nem teljesítése bajt eredményez.

A szótári jelentésnél maradva, a határt én is valahol abban látom, hogy az adott kérés, igény, támasztott „norma” nem teljesülése, nem teljesítése milyen következményekkel jár. Van-e veszteség érzet teljesítésének elmaradása esetén? Van-e neheztelés, harag, megtorlás, büntetés, követelőzés, ha nem úgy történik, ahogy azt mi elképzeltük. Mondhatunk-e nemet különösebb konfliktus, „baj” nélkül a megvalósítására? Teljesítését párunk szabad akaratára bízzuk-e? Úgy hiszem, hogy ezen kérdések mentén ítélhető meg, hogy valamely vágyunk elvárásunk-e.

 

Az elvárások sok kapcsolatban tipikusan a férfi-női szerepekről, feladatokról alkotott elképzelésekben öltenek testet, például: „Ki viseli a nadrágot?”, „Ki kezeli a pénzügyeket?”, „Ki marad otthon a gyerekkel?”, „Ki épít karriert?”, „Kinek a feladata a házimunka?”. Gyakran kapcsolódnak a gyereknevelés szabályaihoz, elveihez: „Szigorúbb vagy megengedőbb?”, „Sírni hagyjuk vagy ne?”, „Büntetés, pofon lehet vagy sem?”, „Szép szóval vagy durván?”. És sorolhatnám tovább. Sok-sok terület van, ahol kimondva vagy kimondatlanul, van egy elképzelésünk, mintánk és ezeknek megfelelő elvárásaink önmagunk, a párunk irányába. Mely ha nem teljesül, akkor veszteségként éljük meg, viták és veszekedések potenciális forrása lesz.

 

Problémát igazán azok a helyzetek okoznak, amikor egyes kardinális (de nem kell feltétlenül kardinálisnak lennie) kérdésben eltérők a minták és emiatt az elvárások is. Hogy a legklasszikusabbat említsem, vannak férfiak, akik azzal az elvárással érkeznek a házasságukba, hogy a feleség dolga valamennyi háztartási feladat teljesítése, főzni, mosni, takarítani, stb. Nincs is probléma, ha a feleség is ezt a mintát hozza magával és örömest várja meleg vacsorával, csillogó lakással haza a férjét. De mi történik akkor, ha egy olyan hölgy érkezik ebbe a kapcsolatba, akit a feminizmus, emancipáció szele erősebben megérintett vagy otthon más mintát látott és nem vagy nem teljes egészében ért egyet férje elvárásaival? Nem is olyan régen az egyik közösségi oldal csoportjában olvastam egy újdonsült anyuka bejegyzését. Ebben a bejegyzésben a hölgy arról számolt be, hogy az alig egy éves gyermeke, a kert, a mosás, főzés mellett alig marad ideje a nagy ház takarítására. Arról is beszámolt, hogy a gyermeke mellett részmunkaidőben dolgozik. Rettentően kimerültnek érzi magát, ami a hangulatára is negatívan hat. Úgy érezte, óriási terhet venne le a válláról egy takarítónő segítő keze. Férje azonban hajthatatlan volt. (Anyagilag megengedhették volna, nem ez volt a vita tárgya.) Férjének két fő érve volt a takarítónő ellen: „az ő édesanyja mindig tökéletesen el tudta látni e béli feladatait”, illetve hogy „az ő házánál nehogy takarítónőt lássanak a szomszédok”.

 

Azt látom, hogy sokan elkövetik azt a „hibát”, hogy bár már a kapcsolatuk kezdeti szakaszában is érzékelik, hogy a párjuknak vannak olyan elvei, elvárásai, igényei melyek nagyon nem egyeznek a sajátjaikkal, de ezt nem akarják észrevenni, megbeszélni. Inkább letagadják a létezését, még maguk előtt is. Abban reménykednek, hogy párjuk majd idővel, a kapcsoltuk szorosabbá válásával megváltozik, enged elvárásaiból. Ne adj isten, majd ők megváltoztatják párjukat! Tapasztalataim szerint ez nem így működik!

 

  • Mi tévők legyünk a párunk elénk vagy kapcsolatunkkal szemben támasztott elvárásaival? Mit kezdjünk saját, a párunkkal, valamint önmagunkkal szembeni elvárásainkkal?

 

Első lépésként nagyon fontosnak tartom az alapos önismeret és „társismeret” gyakorlását. Kerüljünk minél közelebb önmagunkhoz és párunkhoz! Nézzünk mélyen magunkba, tartsunk tudatos önvizsgálatot. Beszélgessünk őszintén és tapintatosan párunkkal a kölcsönösen támasztott elvárásainkról. Ismerjük fel, tudatosítsuk, hogy milyen alapvető elvárásokkal éljük az életünket, a párkapcsolatunkat! Legyünk tisztában a valós helyzettel! Nagy segítségünkre lehet egy önismereti csoport vagy egy szakember. Velük rátekinthetünk rögzült mintáinkra, a szüleinktől látottakra, a korábbi kapcsolatainkból hozottakra. Az elvárások zöme innen táplálkozik.

 

Ha ezzel megvolnánk, akkor jön az egyik legnehezebb, de legfontosabb lépés. Vizsgájuk meg, hogy az adott elvárásra valóban szükségünk van-e, hasznos-e, szolgálja-e jelenlegi életünket? Összhangban van-e mai önmagunk elveivel, értékrendjével? Nézzük meg milyen hatással van ránk, a párunkra, a kapcsolatunkra. Valóban szolgálja a boldogságunkat, fejlődésünket? Vagy inkább hátráltató, konfliktusgeneráló tényező? Valóban fontos és hasznos aktuális énünk, életünk számára? Vagy inkább rutinból, a biztoshoz, a megszokotthoz való ragaszkodás miatt hordozzuk és támasztjuk magunkkal és másokkal szemben? Gyakran megesik, hogy a rögzült mintáinkat, mint megszokott, ismert és ezáltal kiszámítható, biztonságos sémákat, akkor is követjük és elvárásként elővesszük, amikor azok már valójában nekünk sem jók. Olyan felismerésünk is lehet, hogy valamely elvárásunkkal a szüleinknek, a szomszédunknak, a kollégáinknak vagy a barátainknak akarunk „tetszeni”, megfelelni vagy a velük való konfrontálódást szeretnénk elkerülni.

 

A másik nagyon fontos kérdés az elvárásaink realitásának vizsgálata és valós megítélése. Reális az elvárás, amit támasztok? Összhangban van azzal az értékrenddel, azokkal az elvekkel, amelyek mentén jelenleg éled, élitek az életetek. Reálisan bele vannak „kalkulálva” az elvárásaitokba a képességeitek, az erősségeitek, a gyenge pontjaitok, a határaitok?

Mindez azért nagyon fontos, mert ha egy elvárás irreális, túlzott vagy nagyon távol áll párunk elveitől, értékrendjétől, akkor garantált a folyamatos hiányérzet, a sóvárgás, az e miatti frusztráltság. Ennek jele lehet a leállíthatatlan, erőszakos követelőzés, az örök elégedetlenkedés, a negatív érzések, a levertség, az állandó fáradtság, a reménytelenség. Ezek sajnos irreális, túlzó elvárások esetén a kapcsolat mindennapos vendégeivé válnak és mérgezik azt.

 

Elvárásaink tudatos megismerésének eredményeként dönthetünk úgy, hogy megszabadulunk az életünkre, kapcsolatunkra kártékonyaktól, valamint irreálisaktól!

 

Javaslom még, hogy minden olyan helyzetben, amikor azt érezzük, hogy a párunk valamely elvárásának a teljesítése nem természetszerű számunkra, nem okoz jó érzést, nehézséggel, fájdalommal jár, mondjuk ezt el neki. Hallgassunk a belső iránytűnkre és vállaljuk fel akkor és ott az ezzel járó konfrontációt. Rövid távon ez nehezebb, de hosszútávon mindenképpen megéri. Adjuk szelíden és tapintatosan párunk tudtára, hogy miért nem tartjuk jónak, helyesnek az elgondolását és ez miből fakad. Mi mit tennénk helyette? Ez persze nem jelenti, hogy akkor a mi megoldásunk lép automatikusan az övé helyébe, hiszen ez esetben a saját elvárásunkra cserélnénk le az övét, ami pedig valószínűleg neki okozna kellemetlen érzéseket. Szóval a feladat ilyenkor, egymás elvárásainak, az azokat tápláló elveknek, értékeknek, szempontoknak az alapos megismerésével és megértésével olyan megoldást találni, ami neki is és neked is jó.

 

Végezetül, egy gondolat erejéig visszakanyarodnék a cikk kezdő soraihoz: egy röpke pillanatra időzzünk el annak lehetőségével, hogy egy valódi intimitásban élő párnak nincsenek egymás felé elvárásai. Vágyak, igények, szükségletek vannak, de azok teljesítéséhez szabad akarat is társul. Alapvető törekvés az örömszerzés! A párunk valamely kérésének teljesítését az „adni szeretnék”, „a párom örömét, boldogságát szeretném látni” érzés motiválja. Nem a veszekedések, viták elkerülése miatt teszek, hanem egy pozitív érzésekkel átitatott motivációm van. Egy kölcsönös elköteleződésen alapuló bizalmi légkörben mindenki megengedi a másiknak, hogy az legyen aki és ő is a legmélyebb lényét adhatja és meri adni! Tudom, ez egy kicsit utópisztikus vágyálomként hat. Törekedni azonban érdemes rá!

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://tudatospar.blog.hu/api/trackback/id/tr3814785914

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Tudatos Pár

Friss topikok

  • dankovicsorsi: @apafej1: Kedves Hozzászóló(k)! A felvetett pontosítás jogos. Az a vágy sarkalt a cikk megírására,... (2020.02.20. 10:52) A megcsalás és ami mögötte van
  • Burgermeister: @AlexAston: Sztem meg pont nem. Lehet hogy gecijoaszex de amugy a no egy harpia....onnan tipli van... (2020.02.06. 19:50) Mi kell egy jól működő párkapcsolathoz?
  • dankovicsorsi: @Valóság nevű unokahúgotok: Nagyon örülnék, ha azt tapasztalnám, hogy az egészségügyi problémáknak... (2019.06.24. 21:49) Hűen a hűséghez!
  • dankovicsorsi: @Szelid sunmalac: Kedves @Szelid sunmalac! A kritika a hasznunkra fordítható. Fontos információfor... (2019.06.11. 13:55) Ne kritizálj már!

Címkék

süti beállítások módosítása